Ebben a cikkben arra szeretnék kicsit rávilágítani, hogy mi is az intimitás igazából.
Legtöbbeknek az intimitás szóról azonnal a szex jut eszükbe és egy az egyben ezzel is azonosítják ezt a kifejezést.
A valódi intimitás azonban ennél sokkal több. A lelkek összefonódása.
Miért próbáljuk az intimitást gyakran mégis a szexualitáson keresztül megélni?
Az egész intimitáshoz való viszonyulásunk már a magzati korra visszavezethető, már akkor elkezd megalapozódni az intimitásra való képességünk. Az, hogy ki mennyire lesz képes felnőtt korában az intimirásra.
A várandósság ideje alatt az anya és a magzat gyakorlatilag még egy egységet képez, nem különülnek el semmiben egymástól. A magzatban tehát teljességgel leképződik az anya minden egyes érzelme, rezgése. Gondoljunk csak bele, hogy mennyire más érzelmek kerülnek továbbításra egy magzat felé, ha az egy várva várt terhességből, vagy egy nem tervezett, egyáltalán nem kívánt terhességből jön létre. Egy tervezett, várandósságnál minden változás, történés pozitív érzelmet vált ki az anyából. Ha például megmozdul, örömmel tölti el az anyát, hogy az új élet fejlődik benne. Ha azonban nem kívánt terhességről beszélünk, akkor minden ami történik, negatív indulatot válthat ki az anyából.
Ezért aztán érthető, hogy milyen óriási jelentősége van a magzati létnek és a gyermekkel való szimbiózis fázisának egészen másfél éves korig.
Ebben az időszakban alakul ki ugyanis az alapja annak, hogy mit is jelent az egyén számára az intimitás , az „egység élmény”. Talán a fentiekből egyből érthetővé válik, hogy a magzati létben megélt negatív érzések hogyan alakíthatják ki azt, hogy egy intim kapcsolat („egység élmény”) veszélyes, hiszen negatív érzésekkel társulhat.
Bármennyire is hihetetlennek tűnik, az intimitás úgy alakul ki, hogy először érzelmi vágy keletkezik, majd az képződhet le testi vágyakozás formájában, ami gyakran, meg is marad aztán a testiség szintjén.
A szexualitás során ugyanis meg tudunk élni egy tökéletes intimitást. Ilyenkor ki tud alakulni két ember között egy egység élmény. Valójában erre az egység élményre vágyunk mindannyian egész életünkben születésünktől kezdve, amikor az anya és a gyermek fizikailag ketté válik.
Anélkül, hogy tudnánk, ezért az egység élményért kergetjük gyakran a szexuális örömöket is. A cél, hogy minél többször, minél több ideig megéljük.
Egy szexuális együttlét során ugyanis sokkal egyszerűbben és kockázatmentesebben érhetjük el a vágyott egység élményt, az intimitást, mintha ezt az élményt terjesztenénk ki sokkal mélyebben, a lelki összefonódás szintjén.
A valódi intimitás során ezt az egység élményt tágítom ki arra, hogy együtt vagyok a másikkal.
Egy igaz intim kapcsolat úgy tud létrejönni, ha ismerem magam és ebből kiindulva rá tudok érezni a másikra. Rá tudok hangolódni érzelmileg, képes vagyok arra, hogy odafigyeléssel, megértéssel, empátiával és szeretettel forduljak a másikhoz. Ez a mindennapokban úgy jelenik meg, hogy két ember kapcsolatában jelen van a lelki feltárulkozás a másik előtt. Megmutatjuk a valódi félelmeinket, vágyainkat. Amikor nem érzünk szorongást, ha megmutatjuk a valódi önmagunkat. Amikor nem félünk attól, hogy ha teljesen feltárjuk a belsőnket, akkor elveszítjük a másikat. Amellett pedig, hogy én magam kitárulkozom, nem csak én várok elfogadást, de én is képes vagyok elfogadni a másikat, az ő legbelsőbb érzéseit.
Ez nem egyszerű feladat. Hiszen ha valakinek olyan tapasztalása van, hogy ha megmutatja a legbelső érzéseit, akkor sérülhet, azt nagyon nehéz felülírni. Így aztán az emberek gyakran még saját maguk elől is rejtegetik valódi érzéseiket és rengetegen képesek leélni egy egész életet egymással anélkül, hogy valóban kitárulkoznának egymásnak. Egészen addig, amíg ez a meghittség nem jön létre, legfeljebb csak néhány pillanatra próbáljuk megragadni az alkalmat a kapcsolódásra, leggyakrabban a szexualitás eszközét használva.
Intim kapcsolódás tehát létrejöhet barátok között is, vagy szülő-gyermek viszonyban is, hiszen valójában ilyenkor a két lélek tud kapcsolódni, illeszkedni egymáshoz egy egység élményben. Mint amikor két puzzle darab megtalálja a helyét a másikban.
Ez is megmutatja, hogy hetente egy-két alkalommal ágyba bújni egymással nem azt jelenti, hogy jelen van két ember kapcsolatában az intimitás. Ha sikerül felismerned, hogy hiányzik a kapcsolatból a meghitt beszélgetés, ahol szellemileg is egymásra tudtok hangolódni, érdemes elgondolkodni rajta, vajon hogyan tudnál mégis közelebb kerülni az igazi intim kapcsolódáshoz.
Véleményem szerint tehát a valódi intimitás megéléséhez is önismeretünk fejlesztése a leghatékonyabb módszer. Hiszen így ismerhetjük meg magunkat, a saját intimitáshoz való készségünket, viszonyulásunkat, ami segítségünkre lehet az intimitás megélésében. Így mindenkit arra biztatnék, hogy mélyítse önismeretét ezzel lehetőséget biztosítva az intim kapcsolódásra.
